IV. A rákosi plébánia története

A templom

Szent István rendeletét, hogy minden tíz község templomot és plébániát állítson, Rákosra alkalmazni nem tudjuk. Igaz, hogy I. Imre királyunk egy okirata, amely 1199-ben kelt egy birtokadományozással kapcsolatban feljegyzi Rakus villa-t, vagyis falut, de e puszta néven kívül semmiféle emlék vagy írás nem beszél a templomról. A természetes templom központ ezen a vidéken Sopron lett volna, de templomról itt is csak a tatárjárás utáni időből tudunk.
Láttuk, hogy a tatárjárás után a rákosi possessionak, birtoknak községgé alakulása csak az Anjouk korában ment végbe. Lehet, hogy a kastélyban régebben is volt valami kis kápolna berendezve a megszálló püspök részére, de a templom és plébánia a község megalakulása előtt nem létesült. Viszont a községhez akkor már a templom és plébánia annyira hozzátartozott, hogy a kettő egymás nélkül el sem volt képzelhető.
Az eddig előkerült adatok közül a legrégibb a templomról szól. Ez a Soproni Levéltárban egy 1438-ból származó végrendelet, amelyben Achnicht György soproni polgár a fiának hagyományozza a rákosi Sauerbrunn dűlőben fekvő szőllejét, amely a rákosi templom javára évi 9 fonttal van megterhelve. 1438-ban tehát nemcsak a templom létezése biztos, hanem az is, hogy a fenntartásáról már hosszabb ideje történt gondoskodás. Az újkor beköszöntéséig meg kell elégednünk ezzel az egy sovány adattal.
1511-ben hallunk újra a templomról a Kristóf-féle malom eladása alkalmával. Mivel a malom a templomhoz közel feküdt és későbbi adatok szerint nem volt azonos az uradalmi malommal, ezzel a templom helye is megállapítást nyert, hogy t. i. ugyan azon a helyen állott, ahol ma is van. Az oklevélben a templom látogatottságáról is található adat, amennyiben a vasárnap délelőtti istentiszteletről kiözönlő nép a község összességét jelentette, tehát az a legjobb alkalom volt a bíró számára a községi ügyek kihirdetésére. A fontosabb községi, sőt állami rendelkezések közhírré tételének ez a módja még az 1848-as szabadságharc után is megvolt és megmaradt is mindaddig, amíg az 1867 utáni törvények az új községi rendet meg nem állapították.
1514-ben ismét szó van a rákosi templomról, amikor Sopron város kamarásának számadása szerint a rákosi templom tetőzetének javítására 2000 db cserepet rendeltek.
Ezen kor végrendeleteiben is többször esik szó a templomról. Így Drexler Mihály soproni polgár 1592-ben 11 magyar tallért, majd Asel János soproni tanácsos 2 ft-ot hagyott a rákosi templomra.
A templomról azonban közelebbi és részletes adatokat csak az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tartalmaznak. Azért szükséges néhány szóval az egyházlátogatásokat (visitationes canonicae) ismertetni. A tridenti zsinat előírása szerint minden püspöknek kötelessége lehetőleg négy évenként végiglátogatni egyházmegyéje minden plébániáját, és meggyőződni arról, hogy a plébánia területén minden az egyházi előírások szerint van-e berendezve. Pázmány Péter, a magyar katolikus restauráció legfőbb mozgatója a magyar püspököket szóval és példával buzdította ennek megvalósítására. A győri egyházmegyében először Náprághy Demeter püspök (1606-1619) nem ugyan maga látogatta, de kanonokjai által végeztette el az egyházlátogatást. Hozzá hasonlóan Dallos, majd Sennyei püspökök is elvégeztették a vizitálást. Ezeknek a jegyzőkönyvei az idők viszontagságában elvesztek.
A ruszti esperesi kerületben – ahová Rákos is tartozott – az egyházlátogatásokról a következő jegyzőkönyvek maradtak fenn:
– 1641-ben Draskovich György püspök parancsára Baranyai Péter győri kanonok és Wlachowits János esperes látogatták végig a főesperességet,
– 1651-ben Püsky János parancsára Magnovith János kanonok,
– 1659-ben Széchenyi György püspök parancsára Bellisits Péter kanonok,
– 1663-ban ugyancsak Széchenyi püspök rendelkezésére Gáborjáni Tóbiás kanonok,
– 1674-ben ismét Széchenyi püspök parancsára Kasza Ferenc kanonok,
– 1685-ben Kollonich püspök utasítására Dvornikovits Mihály kanonok,
– 1713-ban Keresztély Ágost bíboros parancsára Ribits József győri kanonok és Markl Mihály esperes végezték el az egyházlátogatást.
A felvett jegyzőkönyvek közül az utóbbi a legalaposabb és legrészletesebb, bár a többi is megbízható adatokat tartalmaz és hiteles erővel bír, mert a vizitálókon és a plébánoson kívül a község bírája, néhány esküdt, a kegyúr képviselője és a templomatyák is részt vettek annak szerkesztésében. Az 1641. évi jegyzőkönyvet pl. Oszvald János bíró, Klaus Péter, Teter Ambrus és Kingh Mihály esküdtek, valamint Fischer Gáspár és Spreizenbarth György templomatyák írták alá.
Ez utóbbi, valamint az 1651. évi jegyzőkönyv szerint a rákosi templom Szent Miklós tiszteletére van szentelve. A templom a temető közepén áll, amely rozoga kőkerítéssel van körülvéve. A templom, amelyet utóljára I. Draskovich György püspök renováltatott, nem elég tágas, belül végig boltozatos, de kívül zsindellyel van fedve. Tornya ellenben teljesen kőből van és két harang, valamint óra is található benne. Kórusa fából készült. Egyetlen oltárán az oltárkép táblákból áll, amelyeken élénk színű festéssel Szent Miklós püspök és a három szent király került megörökítésre. Az oltár szárnyakkal becsukható. Ezt az oltárképet Náprágy Demeter érsek készíttette. A szentségháza a szentély baloldali falában van vágva és ráccsal védett. Sekrestyéje az evangélium-oldalon van kőből építve, elég tágas és jól berendezett. A szószék fából, a keresztkút kőből készült, benne díszes réz edény található. Az említett fali szentségházban aranyozott ezüst ciboriumban őrzik a Szentséget. A templomnak három ezüst kelyhe, két tányérkája, 2 pallája, 2 purificatoriuma és két corporaléja, továbbá öt miseruhája, egyetlen albája és három antipendiuma van. Ministrans ruha, füstölő, négy ón gyertyatartó, egy baldachin, egy velum és hét zászló egészítik ki a felszerelést. A kereszteltek és eskettek feljegyzésére könyv áll rendelkezésre. Az 1651. évi jegyzőkönyv szerint egy miseruhával többje volt, továbbá két lámpával bírt a haldoklók ellátásához és volt a templomban egy nagy kép, amely a passaui Szűz Anyát ábrázolta. Az 1641. évi jegyzőkönyv a templom felszerelését az esperesi kerület templomai közt a legszegényebbnek mondta. Misekönyvét 1512-ben Velencében nyomták és azt is a soproni ispotály templomtól kapta. Ez utóbbi megjegyzések, valamint a jegyzőkönyv azon kitétele, hogy a második vizitáló pap ebédre mindössze 1-1 tojást kapott az uradalomtól, mutatják azt az ellenszenvet, amellyel a káptalan már ebben az időben viseltetett Draskovich püspökkel szemben.
A templomnak 1641-ben egy szőleje volt, amit 18 évvel azelőtt Horváth Mátyás özvegye hagyott rá. Ezt a községnek kellett volna művelnie, de teljesen el volt hanyagolva. 1651-re egy másik szőlőt is kapott, de ezt sem művelték a községbeliek. Ellenben a templomnak ebben az évben 40 ft tőkéje volt.
Az 1659. évi egyházlátogatás a templom állapotát változatlannak találta. Ekkor ellenben már 7 db szőlővel bírt és 2 hold szántója, amit a hívek most sem műveltek, ezért azokat felajánlották a püspöknek megvételre.
Az 1663. évi jegyzőkönyv nagy változásról beszél. Ez ugyanis beszámol arról, amit egyébként a templom bejáratánál található két emléktábla is hirdet, miszerint Széchenyi György püspök 1662-ben a régi templomot nagyrészben leromboltatta és alapköveire újjáépíttette, megnagyobbítva azt a mostani szentéllyel. A jegyzőkönyv szerint a hajó és a szentély magasak, tágasak, a hívek számához képest a templom befogadóképessége most megfelelő.
A magas szentélyben eltörpül a főoltár a maga kis képeivel. Ezt még kicserélik. Most már két mellékoltár is van, egyenlőre azok is csupaszok. Új a kőből épült kórus, és új a templomtető is. A templom berendezése még a régi, és mert nincs készen, nincs még fel sem szentelve. Az építéshez a templom eladott három szőlőt, a község robottal járult hozzá, a többit a püspök szolgáltatta.
Az 1674. évi jegyzőkönyv szerint az új templomot 1668. szeptember 3-án Szegedi Ferenc váci püspök szentelte fel Sz[ent] Miklós tiszteletére. A főoltár Sz[ent] Miklós, a mellékoltárok Szent György és Szent Lőrinc tiszteletére voltak szentelve. A Szentséget most nem a fali fülkében, hanem a sekrestyében, tabernákulumban tartották. Szószéke fából készült, török szőnyeggel díszítették. Felszerelési tárgyai gyarapodtak: ezüst sugaras monstranciával, 8 fából készült gyertyatartóval, 2 umbellével stb. rendelkezett.
Annál szomorúbb képet tárt elénk az 1685. évi egyházlátogatás. A Bécs irányába vonuló törökök, tatárok alapos pusztítást vittek véghez a templomon: felégették, tornyát megrongálták, a harangokat elvitték, a boltozat bedőlt, a három oltár kiégett, a szószék és a berendezés elpusztult, a vasárnapi istentiszteletet kölcsönkért hordozható oltáron tartják, felszerelés alig maradt valami, de megmaradt a kereszteltek anyakönyve. A lakosság katasztrofális pusztulására mutat, hogy sok föld szállott a templomra, amelynek ekkor kb. 10 db szőleje, 5 hold szántója és egy kaszányi rétje volt.
A templom újjáépítéséről az 1713. évi vizitáció számol be. Ez szerint bár Kollonich volt a győri püspök, mégis azt 1695-ben Széchenyi György prímás a maga költségén állítatta helyre, amikor is Kollonich végezte a három oltár felszentelését. A főoltár most is Szent Miklós tiszteletére épült, evangélium oldali mellékoltára Szent Flórián, a leckeoldali Szent Borbála tiszteletét hirdette. A főoltárnak most már tabernákuluma is lett. Új dolog, hogy a templom közepén oszlopon áll a Szent Szűz szobra, karján a kis Jézussal. A szobrot öltöztetik. A szószéket most is fából, rózsa formájára faragták, és ahhoz a sekrestyéből a falon át lehet hozzájutni. Nemcsak a főoltár, de a Szent Mária szobor előtt is öröklámpa ég. A kóruson hat regiszteres orgona van. Két szentségtartója, két cibóriuma, két kelyhe van, ez utóbbiak egyike Keresztély Ágost bíboros adománya. Hat faragott, ezüstözött gyertyatartóval rendelkezik. Egyházi ruhákkal eléggé fel van szerelve, szobrai között található Szent Ferencé a Korda-társulat számára. A látogatás épvében készült Szent Kajetán nagy fogadalmi képe, amely most is a szentély falán van elhelyezve. A templom ekkor 6 szőlőt, 8 1/2 hold szántót és 3 kaszáló rétet bírt.
Minden látogatási jegyzőkönyv megállapítja, hogy a templomnak Szent Miklós a védőszentje. A patrocíniumot, a búcsút e napon is tartják. A plébános és a mester az ünnepi istentiszteletért külön díjat kaptak a községtől – mely szokás még a mostani század elején is élt. Viszont már az idősebb Draskovich püspök ideje óta a templom szentelés ünnepét Áldozócsütörtökön tartották és erre a XVII. század első felétől kezdve zászlók alatt megjelentek a soproni plébánia hívei is. Hogy miért szorította háttérbe, sőt később egész feledésbe Szent Miklós tiszteletét Áldozócsütörtök ünnepe, erre csak egy magyarázatot adhatunk. Szent Miklós ünnepe (december 6.) mindig ádeventbe esett és a böjti idő miatt nem volt alkalmas világias ünnepségek tartására. Azért idővel a község a búcsút egész világi ünneplésével, vendégeskedéssel, táncmulatsággal a templomszentelés napjára tette át, ami azután annyira beidegződött, hogy a következő templom renoválás alkalmával a főoltárra is Jézus mennybemenetelének képe került és ezt koronázza a magasban Szent Miklós szobra.
Ez a templom renoválás 1777-ben Zichy Ferenc püspök bőkezűségéből történt meg, amint azt a kereszteltek anyakönyve feljegyezte, hozzátéve, hogy a felszentelésre szeptember 1-jén került sor, ekkor is Szent Miklós nevére, de a Mennybemenetel tiszteletére is. A renoválás annyira széppé tette a templomot, hogy a hívek azért kötelezték magukat minden vasárnap egy közös Miatyánk és Üdvözlégy elmondására, amit szent mise végén még ma is megtartanak.
A későbbi időben egész a mai napig a templom belső és külső strukturája nem változott, habár azóta több alapos megújítást megért. Ilyen renoválást külsőleg 1873-ban és 1929-ben, belsőleg pedig 1878-ban végeztek rajta. A külső renoválást 1873-ban Tuvora plébános végeztette összesen 1265 ft-ért soproni iparosokkal, 1929-ben pedig Mentes plébános Steiner József kőműves mester által 622 P-ért. A belső renoválás 1878-ban az oltárok, szobrok tisztításával, aranyozásával és a templom kifestésével történt. Előbb 3 szekéren szállították be a mozdítható oltárrészeket, szobrokat Sopronba, Habich József aranyozóhoz, majd ő a helyszínen végezte a többi munkát és összesen 1680 ft-ot vett fel érte a templom pénztárából. A templom kifestését Krautt Gaszton soproni festő végezte el, aki munkájáért 1117 ft-ot kapott. Más, kisebb munkákkal együtt a belső renoválás 3000 ft-ba került, amihez Zalka püspök 1000 ft-tal járult hozzá. Herz esperes ugyanekkor rendelte meg Schöffner Vilmos bécsi festőnél a ma is meglevő keresztúti képeket 215 ft-ért.
A hívek számának emelkedésével a templom már ezelőtt 100 évvel ismét kicsinek bizonyult. Tuvora plébános készített is egy bővítési tervet id. Stornó Ferenc restaurátorral. A terv a plébánia folyosóján függ, de a nagyobbításból sem ekkor, sem később sem lett semmi.