Ilyenek vagyunk…

Fertorakos2015

Fertőrákos plakátját a helyi iskolások állították össze, lelkesen segítették a Kisalföld grafikusát rajzaikkal is. Nagy örömmel tettek eleget a feladatnak és nagyon komolyan vették azt – tudtuk meg Palkovits János polgármestertől.
A gyerekek látásmódján keresztül is kirajzolódik a falu értékes múltja, amelynek tárgyi emlékeit ma is példamutatóan őrzik a rákosiak.

A Mithras-szentély közel kétezer éve hirdeti a község határában a napisten hatalmát, a kőfejtőben és a Barlangszínházban pedig évmilliók alakították a falakat. No és persze az ember, aki századok óta lakja ezt a tájat, a hegyek és a síkság találkozásánál, a Fertő tó partján.

A lankák szinte kínálják magukat, hogy ide szőlő kell, s bizony több híres borász is letelepedett a faluban. A tó, a sok műemlék élénk idegenforgalmat vonz ide, amire a vendéglátósok alapozhatnak. A köztük lévő versenyben a vendég a legnagyobb győztes, sokan távolabbról is szívesen jönnek ide egy-egy ünnepi ebédre.

Ilyen jó halat sehol sem lehet enni, mint nálunk, pedig a tó már nem ad halat a falunak – mondja félig örömmel, félig szomorúan Palkovits János, aztán a gólyákról mesél, akik emberemlékezet óta lakják a püspöki kastély legnagyobb kéményét. – Sokáig szürkék voltak a mi gólyáink, mert akkor is ott fészkeltek, amikor még főztek az épületben.

A ’89-es határáttörés helyszíne és az emlékpark is a falu határában van, s Fertőrákos hírét messze földre vitték a filmesek is, akik gyakran választják forgatási helyszínnek a kőfejtőt.

A legismertebb talán A kőszívű ember fiai. S ma már őscápa is „úszkál” a barlangban, hiszen a felújítás során interaktív témaparkkal bővült a falu leghíresebb látványossága.

A gyerekek fantáziáját nem hagyta hidegen a pellengér sem, ahová régen a falu rosszait kötötték ki, és büszkén rajzolták meg a templomot, amit az évszázadok során úgy bővítettek mindig, ahogy a hívek száma nőtt. Képzeletükben minden bizonnyal bejárták már azokat az alagutakat is, amik a legenda szerint a püspöki palotából indulnak Sopron felé. A legendáknak pedig, mint tudjuk, valami alapjuk mindig van…