Kúria Önkormányzati tanácsának döntése

 A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf. 5010/2013/4. számú határozata

 
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a  Kúria (1055 Budapest, Markó utca 16.) mint felülvizsgálati bíróság ítélkező
tanácsának indítványa alapján a  dr. Horváth Ákos (9400 Sopron, Várkerület 45.) ügyvéd által képviselt Fertőrákos
Község Önkormányzata által alkotott, a  telekadóról szóló – a  14/2009. (XII. 23.) rendelettel módosított –
15/2003.  (XII. 20.) önkormányzati rendelet egyes rendelkezései felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban
meghozta a következő
határozatot:
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Fertőrákos Község Önkormányzata által alkotott, a telekadóról
szóló – a  14/2009. (XII. 23.) rendelettel módosított – 15/2003. (XII. 20.) önkormányzati rendelet 3.  § (1)  bekezdés
a) pontja és 3. § (2) bekezdése törvénysértő, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti.
2. A  Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy a  törvénysértő rendelkezés a  Kúria előtt folyamatban lévő
Kfv.I.35.015/2012. számú ügyben, illetve valamennyi, a  törvénysértés megállapításának időpontjában valamely
bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható.
3. A  Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli határozatának a  Magyar Közlönyben való közzétételét, illetve elrendeli,
hogy határozatát – a  Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az  önkormányzati rendelet
kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.
A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
I. 1. A  Kúria – mint felülvizsgálati bíróság – eljáró tanácsa (a továbbiakban: indítványozó) a  bíróságok
szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 43.  § (3)  bekezdése alapján
a Kfv.I.35.015/2012. számú folyamatban lévő ügyben felfüggesztette eljárását és a Kúria Önkormányzati Tanácsához
fordult, kérve Fertőrákos Község Önkormányzatának a  telekadóról szóló – a  14/2009. (XII. 23.) rendelettel
módosított  – 15/2003. (XII. 20.) önkormányzati rendeletének 2010. január 1. napjától hatályos 3.  § (1)  bekezdés
a) pontjának és 3. § (2) bekezdésének vizsgálatát, a vizsgálni kért rendelkezések megsemmisítését és a perben való
alkalmazásuk kimondását.
Az indítványozó szerint a  vizsgálni kért rendelkezései ellentétesek a  helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény
(a továbbiakban: Hatv.) 1.  § (1)  bekezdésével, az  épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi
LXXVIII. törvény 2.  § 6.  pontjával, valamint a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
2. § (1) bekezdésében meghatározott normavilágosság követelményével.
Az indítványozó előadta, hogy a  telekadó-fizetési kötelezettséget Fertőrákos Község Önkormányzata
a  15/2003.  (XII.  20.) önkormányzati rendelettel vezette be, amelynek 3.  § (1)  bekezdés a)  pontja értelmében
a  perben szereplő ingatlanok adómentességet élveztek a  2.  § (1)  bekezdés a)  pontja alapján, mert az  ingatlanok
köz- vagy magánútról még nem voltak megközelíthetők, így nem minősültek építési teleknek. 2008. január 1.
és 2009. december 31. között a  helyi szabályozási tervlap kötelező telekalakítást írt elő útszélesítés céljából, de
azokat nem valósították meg, így az  ingatlanok nem voltak az  építési szabályoknak megfelelően kialakítottak,
nem voltak beépíthetők, ezáltal mentesek voltak a telekadó alól. 2010. január 1-jétől lépett hatályba a telekadóról
szóló 15/2003. (XII. 20.) önkormányzati rendeletet módosító 14/2009. (XII. 23.) önkormányzati rendelet, amely
megállapította a 3. § (1) bekezdés a) pontjának új szövegét, valamint a 3. § (2) bekezdését. E szabályok értelmében
a mentesség nem vonatkozik arra a telekre, amely csak azért nem tekinthető az építési szabályoknak megfelelően
kialakítottnak, mert a  vele szomszédos közterület szabályozási terv szerinti kialakításához a  telek egy részének
átcsatolására lenne szükség. E rendelkezések alapján a perben szereplő ingatlanok 2010-ben már telekadó-fizetési
kötelezettség alá estek.53934 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2013. évi 84. szám
2. A  Kúria Önkormányzati Tanácsa az  indítványt a  Bszi. 52.  §-a alapján megküldte az  érintett önkormányzatnak
állásfoglalásának beszerzése céljából. Fertőrákos Község Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat)
állásfoglalásában előadta, hogy a telekadóról szóló – a 14/2009. (XII. 23.) rendelettel módosított – 15/2003. (XII. 20.)
önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) vizsgálni kért rendelkezésének törvényellenessége nem áll fenn.
Az  önkormányzat kifejtette, hogy az  Ör. 3.  § (2)  bekezdésében a  képviselő-testület azt a  célt kívánta elősegíteni,
hogy a hatályos szabályozási terv szerinti területek minél előbb kialakuljanak, azok tényleges kialakulását egy-egy,
a  közterülettel határos ingatlantulajdonos ne akadályozza. Ezért az  önkormányzat nem kívánta adómentességgel
preferálni azokat a telektulajdonosokat, akiknek a telke csak azért nem felel meg az épített környezet alakításáról
és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) meghatározott építési telek fogalmának,
mert a  telektulajdonos a  hatályos szabályozási tervben foglalt közterületi út kiépítéséhez szükséges területet
nem adta le út céljára. Az  önkormányzat szerint a  rendeletalkotói cél megvalósulását segíti elő az  Ör. 3.  §
(2) bekezdéssel összhangban – annak ösztönző jellegét erősítve – az Ör. 3. § (1) bekezdés c) pontja, amely azoknak
a  telektulajdonosoknak ad két adóéven át mentességet, akik a  szabályozási terv megvalósulása érdekében
térítésmentesen földrészletet adnak át közút létesítése vagy szabályozási terv szerinti kialakítása céljából.
II. Az indítvány megalapozott.
1. Az  Ör. 3.  § (1)  bekezdés a)  pontja szerint a  helyi adóról szóló 1990. évi C. törvényben meghatározottakon felül
kérelemre, a  kérelem benyújtását követő adóév első napjától mentes az  adó alól a  (2) és (4)  bekezdés szerinti
kivétellel mindazon telek, mely az  épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény
2. § szerint nem minősül építési teleknek.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának állandó gyakorlata szerint az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálata
során az önkormányzati rendeletet a hatályos törvényekhez és a hatályos más jogszabályokhoz kell mérni, hacsak
nem az önkormányzati rendelet megalkotására vezető eljárás törvényessége a kérdés. Kivétel továbbá, hogy a Kúria
Önkormányzati Tanácsa a  már nem hatályos önkormányzati rendelet vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés
esetén az  önkormányzati rendelet egykori megalkotásakor fennálló idősíkot veszi figyelembe a  magasabb jogi
szabályozás viszonyítási alapjaként (lásd legutóbb a  Köf.5005/2013/4. határozatot). Jelen ügyben megállapítható,
hogy az Ör. hatályos szabályozásként rendelkezik a fenti szöveggel, így annak törvényességi megítélésekor szintén
a hatályos magasabb szintű jogszabályi rendelkezések az irányadók.
Az Étv. 2.  §-át – amely fogalommeghatározásokat tartalmaz – 2013. január 1-jei hatállyal módosította
a településfejlesztéssel, a településrendezéssel és az építésüggyel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló
2012. évi CLVII. törvény 23. § (2) bekezdése. Az Étv. jelenleg hatályos 2. § 6. pontja a „nyomvonal jellegű építmény”
fogalmát tartalmazza, az Étv. 2. §-a (de más rendelkezései sem) az építési telek fogalmát nem definiálja.
Az Ör. jelenleg hatályos 3.  § (1)  bekezdés a)  pontja ezáltal egy olyan törvényi rendelkezésre utal, amely a  jelölt
jogszabályhelyen nem található. Az  indítványozó által hivatkozott, a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény
(a  továbbiakban: Jat.) 2.  § (1)  bekezdése értelmében a  jogszabálynak a  címzettek számára egyértelműen
értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A  Kúria megállapítja: az  a  hatályos önkormányzati
rendelet, amely olyan más jogszabályra utal, amely már nincs hatályban, vagy hatályban van ugyan, de már nem
az utalás szerinti tartalommal, sérti a Jat. 2. § (1) bekezdését. Az Ör. 3. § (1) bekezdés a) pontja – a fentiek szerint –
az Étv. egy korábban hatályban volt szabályára utal, így az ellentétbe került a Jat. 2. § (1) bekezdésével.
A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, ha az Önkormányzati Tanács megállapítja, hogy az önkormányzati
rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az  önkormányzati rendeletet vagy
annak rendelkezését megsemmisíti. Ez  alapján a  Kúria Önkormányzati Tanácsa az  Ör. 3.  § (1)  bekezdés a)  pontját
megsemmisítette.
2. Az  Ör. 3.  § (2)  bekezdés szerint az  (1)  bekezdés a)  pontja szerinti mentesség nem vonatkozik arra a  telekre,
amely csak azért nem tekinthető az  építési szabályoknak megfelelően kialakítottnak, mert a  vele szomszédos
közterület szabályozási terv szerinti kialakításhoz a telek egy részének átcsatolására lenne szükség. E szabály célja
– az önkormányzat által benyújtott állásfoglalás szerint is –, hogy az önkormányzat csak azoknak kívánt két évben
adómentességet biztosítani, akik a  szabályozási terv megvalósulása érdekében térítésmentesen földrészletet
adnak át közút létesítésére vagy a szabályozási terv kialakítása céljából. Azon telektulajdonosokra nem vonatkozik
az adómentesség, akiknek a telke csak azért nem felel meg az Étv. építési telek fogalmának, mert a telektulajdonos
a hatályos szabályozási tervben foglalt közterületi út kiépítéséhez szükséges területet nem adta le út céljára.M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2013. évi 84. szám 53935
Ezzel összefüggésben a  Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként arra mutat rá, hogy mivel az  Ör. 3.  § (1)  bekezdés
a)  pontja a  fentiek alapján – a  nem megfelelően értelmezhető normatartalom miatt – megsemmisítésre került,
az Ör. 3. § (2) bekezdése – amely visszautal e szabályra – is osztja annak sorsát. A Jat. 2. § (1) bekezdésének sérelmén
túl a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket fejti ki:
A helyi adó közteher. Mint ahogy az  Alkotmánybíróság korábban utalt rá az  adók nem csupán a  bevételek
növelése eszközeként, hanem szabályozási eszközként is működhetnek. [31/1998. (VI. 25.) AB határozat]. A  Kúria
Önkormányzati Tanácsa a  Köf.5.081/2012/4. számú határozatában – a  helyi adókkal kapcsolatban – rámutatott:
az adó a helyi közhatalom kezében is eszköz: részben forrást képez az önkormányzat gazdálkodásához közfeladatai
ellátásához, részben az  adókivetésnek lehetnek gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a  költségvetési
egyensúlyt szolgáló, avagy egyéb hatásai az önkormányzat működésére. E szempontok jelennek meg akkor, amikor
a  helyi önkormányzat mérlegeli a  helyi adó bevezetését, dönt arról, hogy a  helyi adók melyikét, mikortól, milyen
körben és milyen részletszabályokkal vezeti be.
E határozatban a  Kúria azt is megállapította, hogy jóllehet a  (helyi) jogalkotónak nagy a  szabadsága abban, hogy
milyen módon kötelezi az  adóalanyokat a  közterhekhez való hozzájárulásra, vagyoni típusú adók esetében
azonban az  adó mértéke nem vezethet az  adó tárgyának elvonásához illetve azzal kapcsolatos aránytalansághoz.
A  teherbíró képességet meghaladó, a  vagyont elvonó, konfiskáló jellegű az  az adó, amely mértékénél fogva
és az  adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan. Az  ilyen adó elveszti az  adóhoz mint
jogintézményhez kapcsolódó jellegzetességeit és lényegében szankciónak tekinthető, amely az adó intézményével
összeegyeztethetetlen. Nem kétségesen nem tölti be az  adófizetési kötelezettség eredeti, a  (helyi) közterhekhez
a  teherviselési képesség arányában való hozzájárulás funkcióját akkor sem, ha az  egy, a  szabályozás alapján jól
körülhatárolható adóalanyt céloz.
A Kúria Önkormányzat Tanácsa jelen ügyben megállapítja: nem tölti be az adófizetési kötelezettség önkormányzati
előírása a  Hatv.-ben meghatározott funkcióját akkor sem, ha annak célja, hogy közút kialakítása végett
az  ingatlantulajdonost telke ingyenes átadására ösztönözze. Az  Ör. 3.  § (2)  bekezdése alapján a  telektulajdonos
akkor részesül adómenetességben, ha térítésmentesen földrészletet adott át közút létesítésére, és adófizetési
kötelezettség terheli, ha ezt nem tette meg. Az  Ör.-ben meghatározott adófizetési kötelezettséggel
az önkormányzat az érintett ingatlan tulajdonosait quasi szankcióval sújtja, ha térítésmentesen nem mondanak le
ingatlantulajdonuk meghatározott földrészletéről. A  Kúria rámutat: az  önkormányzati rendelettel elérni kívánt cél
elérésére nem az  adóztatás, hanem az  Étv.-ben szabályozott út céljára történő lejegyzés jogintézménye szolgál,
garanciális rendelkezéseinek betartásával együtt. Az  Ör. 3.  § (2)  bekezdésében meghatározott típusú adóztatásra
a Hatv. nem jogosítja fel az önkormányzatokat.
A Hatv.-ben szabályozott telekadó vagyoni típusú adó. A  Hatv. 17.  §-a szerint adóköteles az  önkormányzat
illetékességi területén lévő telek. A  Hatv. 6.  §-a meghatározza az  önkormányzatok adómegállapítási jogának
terjedelmét és korlátait. Így az  önkormányzatok adómegállapítási joga – többek között – arra terjed ki, hogy
a  törvényben meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a  már bevezetett adót hatályon kívül
helyezze, illetőleg módosítsa, továbbá a  törvényben meghatározott mentességeket, kedvezményeket további
mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse. A Hatv. 6. § c) pontja általános korlátot ír elő, amelynek értelmében
az  önkormányzat az  adómegállapítás során a  helyi adó mértékét a  helyi sajátosságokhoz, az  önkormányzat
gazdálkodási követelményeihez és az  adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítja meg.
Megállapítható, hogy telekadó esetén az  adóztatás és az  adó mérték helyi sajátosságokhoz való igazodása
az  ingatlan sajátosságai alapján differenciálható önkormányzati rendeletben. Az  Ör. 3.  § (2)  bekezdése azonban
nem ez  alapján, hanem az  ingatlan tulajdonosok szándéka alapján (hajlandó-e leadni térítésmentesen közút
céljára) differenciál. Ez  a  megoldás ellentétben áll a  Hatv.-ben meghatározott telekadó kivetésének alapelvi
rendelkezéseivel, az adó szabályozási funkciójával.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa végezetül utal arra, hogy a telek fogalmát a Hatv. 52. § 16/a pontja határozza meg.
Ennek értelmében telek: az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve a termőföldről szóló törvény szerint
mező-, erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületet, feltéve, ha az  ténylegesen
mezőgazdasági művelés alatt áll. Amennyiben az  Ör. jelen ügyben vizsgált rendelkezésével érintett telkek
a mezőgazdasági művelés ezen újonnan (aranykorona-értéke nélkül) megállapított rendelkezéseinek megfelelnek,
úgy a törvényi kivétel áll be.
A fenti indokok alapján a  Kúria Önkormányzati Tanácsa a  Bszi. 55.  § (2)  bekezdés a)  pontja szerint az  Ör. 3.  §
(2) bekezdését is megsemmisítette.53936 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2013. évi 84. szám
3. A  Kúria Önkormányzati Tanácsa a  Bszi. 55.  § (2)  bekezdése szerint elrendelte határozatának a  Magyar Közlönyben
való közzétételét, illetve elrendelte, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő
nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A jogorvoslatot kizáró rendelkezés a Bszi. 49. §-án alapul.
Budapest, 2013. május 7.
Dr. Kozma györgy s. k.,
a tanács elnöke
Dr. balogh Zsolt s. k., Dr. Hörcherné dr. marosi Ildikó s. k.,
előadó bíró b